Mérhetetlenül sok kegyetlen, erőszakos fantázia zakatol bennem arról, miként számolok le azokkal, akik – szókimondóan fogalmazva – egy kilométernél közelebb merészelik vinni önhöz a hüvelyüket. Néha konkrétan egész nap képtelen vagyok másra összpontosítani.
 
...Szóval, még kislányként a kartonkártyák egyik felére rajzoltam valami ábrát, a túloldalára meg lejegyeztem a megjelölt fogalmak feloldását. Afféle módosított „Activity” (mutogatós-rajzolós játék) kerekedett ki ebből, ámbár akkoriban még hírét sem hallottam ennek a játéknak, így simán kitaláltam rá egy új elnevezést: „Adevki” (így hívtam ezt a kártyapaklit). Amikor valami nénik átjöttek anyámhoz vendégségbe, néha játszottak, megpróbálva kitalálni a feladványul adott fogalmat. A kirívóbb példákból arra emlékszem, hogy egy rengeteg csónakkal ábrázolt folyó a „sok” fogalmát hivatott szimbolizálni, míg egy felskiccelt leányzó a „Léna” nevet jelentette. Szerintem kifejezetten érdemes lenne egyszer előbányászni ezeket a kártyákat és átlapozni őket, hisz roppant izgalmas, ahogyan az emberi elme egy konkrét képi világot hozzáköt egy adott fogalomhoz – ha már egyszer léteznek ilyen pszichológiai tesztek, abban kell lennie valami lényegi igazságnak.